Régen írtam ide, lett volna miről, de egyéb gondjaim miatt nem sikerült...
Úgy alakult, hogy most hosszabb időt kellett eltöltenem egy kórházfélében, amolyan rehabilitációs kezelések okán.
Első bepillantásra csak elfekvőnek hívtam a helyet. Nagyon szomorú látvány volt az a sok nagyon idős férfi és nő, akik főleg combnyaktörés utáni műtéteikből, vagy csípőprotézis műtétek után lábadoztak itt, de nagyon sokan voltak, akiket agyi katasztrófák miatti bénulásukból igyekeztek mozgásképessé, magukat ellátóvá tenni. Vagy például cukorbetegség szövődménye miatti amputációk utáni rehabilitáció.
A betegek 95 százaléka nagyon idős. Szörnyen lehangoló látvány, belegondolva, mivé leszünk előbb-utóbb. :(((
A kiszolgáltatottságnak ez a tömény látványa elmondhatatlan "élmény" volt, pedig átéltem már a családban ezt-azt, és magam is voltam magatehetetlen jó ideig egy baleset miatt, de akkor ott mindenféle korosztály volt a traumatológián.
Na de most a JÓ tapasztalataimról írok: ebben az intézményben nem kellett a saját gyógyszereimet használnom, felírták, miket szedek, majd mondta az orvos, hogy azokat szépen tegyem el, majd ők adják mindet, amíg ott vagyok! (Pluszban amiket ott írtak még mellé.) Ez nagyon kellemes meglepetés volt, eddig máshol mást tapasztaltam... Amikor a háromnapos ünnepre "kimenőt" kaptam, akkor is szépen kiadagolva megkaptam a gyógyszereket, olyan napszakokra osztott dobozocskákban!
A főorvos nagyon közvetlen, barátságos, szimpatikus ember, mindig volt néhány kedves, érdeklődő szava minden beteghez, a folyosón is megállt beszélgetni bárkivel! Mindenről őszintén felvilágosított, bármikor szóba lehetett állni vele!
A nővérekről is nagyon jó a véleményem, kedvesek, barátságosak, készségesek voltak, pedig épp nyári szabadságolások voltak, kevesebben voltak a szokásosnál. Az arra képtelen betegeknek a reggelinél-vacsoránál már előre levágták a kenyér héját, megkenték, "katonákra" vágták, így vitték az ágyukhoz.
Ebédnél odaültek, és etették az arra rászorulókat...
Régebbi kórházi tapasztalataim rosszabbak voltak.
A kezelésekről: nagyszerű masszőröket, gyógytornászokat ismertem meg, nagyon jókat beszélgettünk, segítőkész, művelt, olvasott fiatalemberek voltak.
A sokat szidott kórházi étkezésről: a három hét alatt kizárólag a kórházi ételeket fogyasztottam, kiegészítve sok paradicsommal, uborkával, őszibarackkal.
A három hét alatt az első és a harmadik héten kifejezetten jó ételek voltak, a középső héten valaki más lehetett a főzőember, mert akkor elképesztő fantáziátlan és íztelen ételek voltak! :)
Reggeli-vacsora általában kenyér vagy zsemle, kalács, briós, margarinnal, mézzel, lekvárral, felvágottal, (sonka is volt!) sajttal, keménytojással volt, (kenyér amennyit kért az ember, és jó minőségű, félbarna), és hetente egyszer a vacsora virsli mustárral! Méghozzá nagyon jó ízű virsli! Ezek mellé volt mindig háromféle folyadék: tej, kávé vagy kakaó, és tea. Ki mit kért, ez reggel és este mindig volt.
Például: reggeli kenyér/zsemle, kis dobozka margarin, kockasajt + felvágott (vagy egy nagy szelet sajt + felvágott). Vagy kalács/briós, kis dobozka margarin, lekvár, vagy méz.
Ebédre mindig finom leves volt (kivétel a második hét, amikor kétszer is rántott leves volt! :D) Például volt zöldségleves, húsos raguleves, spárgakrémleves, krumplileves, húsleves-féle, és paradicsomleves. Második fogások: krumpli + kapormártás húsgombóccal, sült csirke-felsőcomb+petrezselymes krumpli, uborka, húsos-zöldséges rizs, krumplifőzelék fasírttal, zöldbabfőzelék egy szelet sült hússal, krumplipüré sültcsirkével, - most ezek jutottak eszembe. Időnként kaptunk egy szelet nápolyifélét, de alma vagy banán több alkalommal is volt.
A "rossz" héten minden étel jéghideg volt a leves kivételével, és volt egy számomra igen bizarr kaja: almaszósz, benne egy kupac pirított gríz - mellé egy szelet hús.... Ezt a pirított grízes almaszószt még csak nem is hallottam eddig! Az almaszósz annyira íztelen volt, hogy jól megsóztam, hogy legyen valami íze. :D Azt, hogy almaszósz, onnan tudom, hogy mondták! :D
(Szárazon pirított grízt utoljára akkor ettem, amikor kb 7 éves koromban bélhurutom volt, és csak zsírtalan ételeket ehettem, akkor csinált anyukám ilyet, hogy ne csak mindig a főtt krumplit kelljen enni....)
Na és akkor most jöjjön a panaszkodás: a tisztaság! Egyetlen egy takarító volt, aki reggel felmosta a folyosót és a kórtermeket - az utóbbiakat csak úgy nagyjából, a fürdőt-vécét is csak nagyjából takarította ki. Valójában 24 órás takarítás kellene, de nincs rá keret!
Amúgy ezt majdnem az összes egészségügyi intézményben tapasztaltam, a mellékhelyiségeket nagyon mellékesen kezelik. :(
Eleve nagyon rossz volt, hogy a vécék olyan előtérből nyíltak, ahol az ágytálmosó is volt, sőt, az ágytálakat, vödröket is abba a vécébe ürítették, amelyekbe a "járkálós" betegek is jártak. El lehet képzelni, nem is részletezem. A folytonos vizeletszag a legkevesebb... Néhány nehezen mozgó beteg után elképesztő nyomok voltak a fülkékben!
Egyszer szabályos sírógörcsöt kaptam tehetetlen dühömben, főleg, amikor a víztartály tenyérnyi nyomófelülete tiszta fekália volt! Mivel az állapotomnál fogva csak ülve tudtam a dolgaimat végezni, állandóan takarítottam magam előtt, több csomag fertőtlenítő kendőt használtam el, végül behozattam egy szórófejes fertőtlenítő folyadékos flakont, meg háztartási papírtörlőt, így mentem ki... Letakarítottam az ülőkét, a víztartály nyomófelületét, a kapaszkodókat. /Szerintem a kapaszkodókat a takarítók sosem törlik le./ Jól jártak, akik utánam mentek. :) Komolyan mondom, nagyon irigyeltem a pasikat, mennyivel egyszerűbb nekik!
Na és a zuhanyzó: ha reggel nem épp akkor sikerült bemenni, amikor a takarító végzett, akkor tele volt kötszerfoszlányokkal, vagy éppen fekálianyomokkal!
Egyéb: pont a kórterem ablaka alatt, a szomszédos telken hatalmas fák állnak, jó árnyékot nyújtottak a nagy melegben - alattuk szedett-vedett bódé, mindenféle vacakság összehordva mellette: egy hajléktalan páros lakott ott, az utcáról alig venni észre a bebújót a kerítésen. Az első hét közepén szerezhettek valahol egy elemes ébresztőórát, ami éjjel fél háromkor elkezdett sípolni. A nyitott kórterem ajtók, a folyósóablakok miatt hirtelen nem lehetett tudni, honnan jön a hang. Végigmentem a folyosón, hol halkabban, hol hangosabban hallottam, majd a szobánkba visszatérve, az ablakhoz közelítve hangosodott fel. Reggel kiderült, hogy az éjszakás nővér is ugyanígy nyomozott, ő hallókészülék sípolására tippelt, mire rájött, honnan jött a sípolás.
Én azért tippeltem órára, mert az enyém itthon ugyanilyen tititi-tííí, tititi-tííí hangot ad. Na, fél háromtól négyig szólt, aztán másnap dél körül megint, majd még egy nap, aztán kimerülhetett az elem, mert szerencsére végre elhallgatott. Vagy sikerült eladniuk.:)
A másik komoly zajforrás a közeli vasúti síneken ötpercenként elszáguldó vonatok voltak, korán reggel és késő délután. Engem ez nem zavart túlzottan, ha nem fáj semmim, tudok aludni bármilyen zajban. Csak az ébresztő hangja idegesített, biztos a reflex miatt.
Még azt megemlítem, hogy háromágyas szobában voltam, középső ágyon. Mindkét oldalamon teljesen fekvő betegek voltak, az egyikük éppen műtétek után került ide, hetekig rá sem állhat a lábára, ágytálas. A másikuk olyan gerincproblémás, hogy egyelőre nem bír járni, ő az ágya melletti szobavécét használta. El lehet képzelni... Amúgy örültem, hogy én még a legrosszabb állapotomban is, mankóval ugyan, de valamennyire tudtam mozogni, így én voltam a szobainasuk! :D
Őszintén megmondom, hogy néha nehezemre esett, jó lett volna kicsit elhagyni magam, minden csontom fájt, de belegondoltam, hogy hasonló helyzetben nekem is jólesne majd a segítség.
Na de nem wellnessezni voltam, amiért beutaltak, az megvalósult, és ez a lényeg. Sikerült lábra állítaniuk, és ebben nagyon sokat segített a jókedv, kedvesség az orvos, az ápolók, masszőrök, gyógytornászok részéről. Egy lekezelő légkörben csak szorong az ember, minden jobban fáj, mint kellene.
Azért remélem, hogy sokáig nem kell igénybe vennem újra a "vendégszeretetüket".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése