Az ételt a nővérek osztják, egy "zsúrkocsival" mennek végig a folyosón, a levest bögrébe merve adják, (ez nagyon jó, a sok fekvő betegnek könnyebb ebből megenni), a második fogást tányérba szedve viszik az ágyakhoz. A tányérokat többnyire jól megpakolják. És itt jön a pazarlás: egyetlen beteg sem mondja, hogy nem kéri, vagy csak a felét kéri! Volt, aki az ételt érintetlenül hagyta, és a hozzátartozók által behozott ételt fogyasztotta. Többen a köreteknek csak a felét ették meg, a többi a tányéron maradt. A spárga krémlevest például alig néhányan ettük meg, a többiek meg sem kóstolták! (Pedig nagyon finom volt!) Az egyik szobatársam rendszeresen nem ette meg az ebédet, többször is mondtam neki, hogy miért nem mondja a nővérnek, hogy ne hagyja ott neki. Csak a vállát vonogatta!
Egy óra múlva jött a takarítónő, - vagy valaki más, szintén a zsúrkocsival, rajta egy nagy tállal, és szedte össze az edényeket, a maradékokat öntötte a tálba, az érintetlen ételeket is! Félelmetes volt látni ezt a pazarlást, amikor sokan éheznek!
Nem értem az embereket: miért nem mondják, hogy nem kérnek, vagy csak keveset kérnek, ha valamit nem szeretnek?
És ez nem a kórház "bűne" elsősorban, hanem az ott bent fekvő embereké. Képesek voltak szenvtelenül végignézni, hogy ment a moslékba az ételük!
A másik: a hozzátartozók szinte naponta hozták a különféle ennivalókat, ha kellett, ha nem. Teletömték a hűtőket. Aztán a betegek meg se ették. A nővérek időnként átnézték a hűtőt, rengeteg megromlott, penészes ételt dobáltak ki, megrohadt gyümölcsöket, zöldségeket is. Megint csak a pazarlás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése